Alakzatok elhelyezése és beállítása

Alakzat hozzáadása

Kattints a szalagon az „Alakzat hozzáadása” gombra. Megnyílik az alakzattár.

A könyvtár minden kiválasztott alakzat után bezárul. A címsorral áthelyezheted oda, ahol nem takarja el a célzott helyet, például a tulajdonságpanel fölé; a címsor dupla kattintása visszateszi a gombja alá, és a böngésző megjegyzi, hol hagytad. A címsorban lévő tű nyitva tartja a könyvtárat, amíg több alakzatot teszel egymás után. A szélein és a sarkain húzva állíthatod a méretét, olyan szélesre és magasra, ahogy a képernyőd engedi; ezt is megjegyzi a böngésző, a szélére kattintva duplán pedig visszaáll. Ha keskenyre húzod, a könyvtár elhagyja a neveket, és csak a képeket mutatja; a név akkor jelenik meg, ha egy alakzatra mutatsz.

Válassz egy alakzatot. Most az egérmutatón lóg, és oda kerül, ahová kattintasz. Ha egy test fölé viszed, a mutató alatti lapra fekszik, a ferdékre is, mint a Cruise a Tinkercadben; az üres tárgyasztal fölött a munkasíkra kerül. Az Esc megszakítja az elhelyezést. Egy kattintásra váró eszköz, például a mérőszalag, a derékszögvonalzó, egy jegyzet, a „Munkasík elhelyezése”, a „Lapra fektetés” vagy az élműveleti eszközök kikapcsolnak, amikor alakzatot választasz, így a kattintás az alakzatot helyezi el. Fordítva is igaz: ha bekapcsolod valamelyik ilyen eszközt, az alakzat újra lekerül. Ha inkább azt szeretnéd, hogy az alakzat a tárgyasztal közepén jelenjen meg, a kattintással történő elhelyezést kikapcsolhatod a beállításokban („Megjelenés” rész, „Új alakzatok elhelyezése kattintással (Cruise)” kapcsoló).

Egy lapon az alakzat a lap közepére ugrik, amint a mutató a közelébe ér, ahogy egy sarokra vagy élre is; tartsd lenyomva az Alt billentyűt, hogy bárhová letedd. Ha a könyvtárból húzod egy lapra, mindig a közepére kerül, Alt mellett oda, ahol elengeded.

Amit a tár kínál:

• Alapalakzatok: „Doboz”, „Lekerekített doboz”, „Henger”, „Kapszula”, „Ellipszis”, „Sokszög” (három-huszonnégy oldallal), „Gömb”, „Kúp”, „Gúla” (három-huszonnégy oldallal, így háromoldalú is), „Ék”, „Íves tető”, „Félgömb” és „Tórusz”.
• Csövek: „Cső” és „Hajlított cső”, ez utóbbi legfeljebb tizenkét egyenes darabból áll, köztük hajlításokkal, valamint az „Átmenet”, amely egyik körvonalból a másikba vezet át, mondjuk négyzetből körbe.
• Díszítő alakzatok: „Csillag”, „Szív” és „Félhold”.
• Feliratok: „Szöveg”, körív mentén is. Bővebben a Szöveg fejezetben.
• Mechanika: „Menet” (menetes szár, csavar, anya és menetes furat), „Rugó”, „Gridfinity”-rekeszek és -alapkeretek, „Fogaskerék” és a fogantyúkhoz való „Recézés”. Bővebben a Menetek és mechanika fejezetben.
• Szerkezetekhez: az egyben nyomtatható „Zsanér”, a „Fecskefark”, a vízszintes lyukakhoz való „Csepp alakú lyuk”, a csavarfejekhez való „Hengeres süllyesztés” és „Kúpos süllyesztés”, valamint a „Vonalzó”, amely csak mérőeszköz, és sosem kerül bele egy exportba.

Háromszöget kétféleképpen kapsz: a háromoldalú „Sokszög” egyenlő szárú háromszög, a Tinkercad „Roof” (tető) alakzata, az „Ék” pedig derékszögű háromszög. Mindkettő valódi háromszög alapú hasáb. Háromszög alakú lyukhoz másold le az alakzatot, kisebbítsd a másolatot, jelöld lyuknak, és igazítsd a „Középre a munkasíkon” vagy az „Igazítás” paranccsal. Mindkettő az alakzat befoglaló dobozával dolgozik, a legkisebb dobozzal, amely körülveszi, így egy félbevágott négyzet is egész négyzetnek számít. A parancskereső (Ctrl+K) mindkét alakzatot megtalálja a „háromszög” vagy a „tető” szóra is.

A „Kapszula” egyik vége keskenyebb is lehet, mint a másik, mondjuk egy két szíjtárcsa közötti szíjat takaró burkolathoz. A „Tulajdonságok” alatt állítsd be a „Kisebb vég (átmérő)” értékét; a nagy vég olyan széles, mint a kapszula, és az oldalak egyenesen futnak egyik ívtől a másikig. A „Középponttávolság” a két ív középpontja közötti távolság, vagyis hogy milyen messze vannak egymástól a szíjtárcsák. Ha a kis véget változtatod, a középponttávolság marad, a kapszula pedig hosszabb vagy rövidebb lesz. A kúpos kapszula is pontos test marad, lekerekítésekhez és STEP-hez.

Az alakzat beállításai

Amint egy alakzat ki van jelölve, jobbra megjelennek a beállításai. Legfelül van a neve; a mellette lévő ceruzával („Átnevezés”) újat gépelhetsz. Az Enter megtartja, az Esc elveti, egy üres név pedig visszahozza az alakzat alapértelmezett nevét. Jobbrább a lakat zárolja az alakzatot a véletlen elmozdítás ellen, a szem pedig elrejti. A bal szélső nyíl a címsorukig összecsukja a beállításokat.

A beállítások a jobb szélhez rögzítve vannak. Ha eltakarnak valamit, amit látni szeretnél, húzd őket a címsoruknál fogva, és ott lebegnek, ahová ejted őket; a következő alakzatnál is ott maradnak. Ejtsd vissza őket a jobb felső sarokba, vagy kattints duplán a címsorra, és újra rögzülnek. Amíg lebegnek vagy össze vannak csukva, az illesztési lépés a beállítások aljáról a munkasík jobb alsó sarkába kerül.

• „Tömör” vagy „Lyuk”: A tömör test megmarad, a lyuk anyagot vesz el. A „Tömör” gombra kattintva megnyílnak a színek; az ott kevert saját színeid utána a „Legutóbb használt” alatt várnak, az utolsó nyolc. Bővebben a Tömör testek és lyukak fejezetben. A „Megőrzött” sorban lévő kitűző a kiválasztott színt örökre megőrzi: külön sorban áll, az újabb színek soha nem szorítják ki, és ugyanazzal a kitűzővel el is engedhető; ebben a böngészőben legfeljebb 21 szín marad meg.
• „Átlátszó”: Átlátsz a testen, például hogy észrevegy egy mögötte lévő alakzatot.
• „Többszínű”: Csak csoportnál; a Shift+M kapcsolja. Bekapcsolva a csoport minden része a saját színében látszik, akkor is, ha a csoportot lyukakkal egyetlen testté vágták (a lyuk által hagyott falak annak a testnek a színét kapják, amelybe vágták őket). Ha a csoportnak színt választasz, kikapcsol, és az egész csoportot átszínezi. A kötegek mindig megtartják a részeik színét. Egy csak testekből álló, újonnan készített csoportnál kezdetben ki van kapcsolva, és egyetlen testként jelenik meg; a korábban készült csoportok továbbra is részeik színét mutatják. 3MF-exportban minden rész megtartja a színét, így a szeletelő a részeket filamentekhez rendelheti; az OBJ a pontjain viszi a színeket, ezért ott két szín határa kicsit durvább.
• „Tulajdonságok”: A méretek és minden, ami ehhez az alakzathoz tartozik. Egy hengernél az átmérő, a magasság és az oldalak száma. Egy fogaskeréknél a fogak, egy rugónál a menetszám. Egy alapértékétől eltérített érték neve mellett kis nyíl jelenik meg: egy kattintás csak ezt az értéket veszi vissza, bármit csináltál is azóta, ellentétben a Visszavonással. Egy csúszkán a dupla kattintás ugyanezt teszi, itt és a munkaterület beállításainak csúszkáin is. Egérrel húzva egy hossz csúszkája az illesztési lépéshez illeszkedik, így a magasság egész milliméterekben jön ki (kikapcsolt rácsnál és rövid csúszkákon nem); a begépelt érték és a csúszkán használt nyílbillentyűk pontosak maradnak. Alul a „Mentés alapértékként” a jelenlegi értékeket teszi meg ennek az alakzatfajtának a kezdőértékeivé (ugyanaz, mint a beállításokban az „Alakzatok alapértékei”), az „Alapértékek visszaállítása” pedig visszatér a program sajátjaihoz.
• „Legyen ellipszis”: Csak hengernél. A henger mindig kerek: egy átmérője van, és minden fogantyú mindkét oldalát együtt változtatja. Oválishoz kattints erre, és „Ellipszis” lesz belőle – ugyanaz a test, amelynek a hosszát és a szélességét ezután külön-külön állíthatod. Egy élletöréssel, lekerekítéssel vagy fallal ellátott, illetve egy elforgatott vagy csoportosított henger így nem alakítható át; ezekhez eleve az „Ellipszis” alakzatot vedd.
• „Kúposítás”: Eltérő méret felül és alul, például lejtőhöz vagy tölcsérhez.
• „Csavarás és döntés”: A tetejét elcsavarja az aljához képest, vagy oldalra tolja. Így lesznek csavart oszlopok és dőlt tornyok.
• „Lejtés hosszában”: A tetejét az egyik vég felé lejteti. Beállítások: „Alacsonyabb vég” (melyik vég), „Vég magassága” vagy „Lejtés (°)” (milyen mélyre megy), „Ívesség (%)” (egyenes 0, felfelé domború 0 fölött, belógó 0 alatt). A másik vég megtartja a test magasságát; az alacsonyabb végen lévő narancssárga pont a magasságát húzza. Hosszában lejtő tetőhöz, rámpához vagy ferdén vágott csővéghez. Ezeknél a formáknál érhető el: „Doboz”, „Lekerekített doboz”, „Henger”, „Ellipszis”, „Sokszög”, „Cső”, gyűrű, „Ék”, „Íves tető”. A test pontos marad letöréshez, lekerekítéshez és STEP-exporthoz.
• „Szűkülés hosszában”: Felülről nézve a két hosszú oldalt egyenletesen az egyik vég felé szűkíti. Beállítások: „Szűkülő vég” (melyik vég), „Vég szélessége” (a vég szélessége, 0 csúcsot ad), „Kezdete (%)” (hol kezdődik a szűkülés: 0 % a széles végnél, 50 % középen), „Ívesség (%)” (egyenes 0, kifelé domború, mint egy hajóorr, 0 fölött, behúzott 0 alatt). A keskeny végen lévő narancssárga pont a szélességét húzza. Ugyanazoknál a formáknál érhető el, kivéve a csövet és a gyűrűt. Pontos marad: „Doboz”, „Ék”, „Íves tető”; a többi hálóként jelenik meg.

A kúposítás és a csavarás szinte minden alakzaton működik. Csak a fogaskerék, a menet, a rugó, a Gridfinity, a recézés, a zsanér, a gúla, a hajlított cső, a csepp alakú lyuk, a csavarfej-süllyesztők és a vonalzó maradnak ki: ezeknek saját, rögzített méreteik vannak, vagy – mint a gúlának – már saját tetejük.

„Mentés alapértékként” megjegyzi, amit ezen az alakzaton megváltoztattál, az ilyen fajta új alakzatok kiindulásaként: a méreteket, az alakzat beállításait és a színét. Színezz egy hengert zöldre, nyomd meg a gombot, és minden ezután hozzáadott henger zöld lesz; a többi fajta megtartja a saját színét. „Alapértékek visszaállítása” visszaállítja a fajtát arra, amivel a program indítja. Hogy mely fajtáknak vannak saját alapértékeik, a beállításokban az „Alakzatok alapértékei” alatt van megjelölve. A kezdőoldalról indított új terv is ezekkel indul; az értékeket ez a böngésző jegyzi meg.

Egy kúposított vagy döntött doboz, henger, ellipszis, sokszög, cső vagy gyűrű megtartja a pontos alakját, ahogy a kapszula, a csillag, a szív, a félhold, a fecskefark és a felül-alul lekerekítetlen élű lekerekített doboz is: az élletörés és a lekerekítés úgy működik rajta, mint az egyszerű alakzaton, és a STEP-export is kiírja. Ugyanez igaz a csavart alakzatra: a keresztmetszete pontosan fordul, ahogy emelkedik, az oldalai pedig egyenletesen csavarodnak alulról felfelé.

A begépelés pontosabb, mint a húzás. Minden számmező milliméterben vár értéket, de százalékot is elfogad: egy 40 mm-es szélességbe „50 %”-ot írva 20 mm-t kapsz. Számolnak is: a „15*3”, a „120-2*4” vagy a „(40+2)/2” 45-öt, 112-t és 21-et ad; a * helyett x is használható. A mező megjegyzi a számítást, a tulajdonságpanelen és a kijelölt test körüli méretdobozokban is: ha később újra belekattintasz, a szám helyett a képlet áll benne, amíg az érték még egyezik vele, és helyben módosíthatod, a „(140+2)/2”-ből „(40+6)/2” lesz. Ha a testet egy fogantyúnál fogva húzod vagy átméretezed, a képlet már nem illik rá, így a mező újra csak a számot mutatja. Egy megkattintott számmezőben az egérgörgő és a ↑ és ↓ billentyűk egy lépéssel változtatják az értéket, a Shift nagyobb, az Alt finomabb lépéssel. Méret- vagy pozíciómezőben a Shift ehelyett a rácslépéssel lép, kikapcsolt rácsnál tíz lépéssel.

Mennyire kerek a kerek? Az oldalszám

A kerek alakzatok, mint a henger, a kúp, a cső, az ellipszis vagy a furatok, a tulajdonságaik között az „Az oldalak száma a mérettel változik” kapcsolót és az „Oldalak” csúszkát kínálják. A „Tórusz” alakzatnak két csúszkája van: „Gyűrű oldalai” a gyűrű körül és „Cső lépései” a cső körül. Ott is a mérettel változnak, amíg nem rögzíted őket, így egy nagy tórusz sem lesz szögletes. Az ok: a nézethez és az STL-hez, 3MF-hez és OBJ-hez a layerling a kört sok kis oldalú sokszögként rajzolja. Minél több az oldal, annál simább, és annál több háromszög kell hozzá.

A „Cső vastagsága” adja meg, milyen vastag a cső felülről nézve. A magasság csak összenyomja vagy megnyújtja a csövet, így a lapos gyűrű megtartja a lyukát; a külső méret felénél a lyuk bezárul. A fogantyúk húzásakor a cső is vele méreteződik. Csak az a tórusz marad pontos test élletöréshez, lekerekítéshez és STEP-hez, amelynek csöve olyan vastag, amilyen magas a tórusz.

Ahol az oldalszám számít

• A szeletelőnek szánt exportban (STL, 3MF, OBJ). Egy kevés oldalú henger ott sokszögként érkezik.
• Amikor testek és lyukak egyesülnek. Egy kevés oldalú lyukkal vágott furat a kész alkatrészben szögletes. Ide tartoznak a csavarlyukak is.
• A nézetben. Sok nagyon finom alakzat lelassítja a szerkesztőt.

Ahol nem számít

• A STEP-exportnál. Az a kerek alakot írja ki, nem a sokszöget.
• Élletörésnél és lekerekítésnél („Élletörés”, „Lekerekítés”), amíg az alakzat kerek marad. Ez akkor áll fenn, ha nem állítottál be oldalszámot, ha az oldalszám legalább az alakzat alapértéke, vagy ha a sokszög legfeljebb 0,05 mm-rel tér el a körtől. Az alapérték hengernél, ellipszisnél, csőnél és kúpnál 96 oldal, az „Íves tető” alakzatnál 64, a „Gömb” alakzatnál 24 lépés, a „Félgömb” és a „Paraboloid” alakzatnál 32, a „Tórusz” alakzatnál 96 oldal és 24 lépés, egy kerek „Hajlított cső” alakzatnál pedig 32 a „Minőség”.
• Menetnél, rugónál, ferde fogazású vagy nyílfogazású fogaskeréknél. Az élműveleti eszköz és a STEP-export a pontos testét veszi; a „Minőség” csak azt adja meg, milyen finoman rajzolódik.

Ahol mégis számít

• Élletörésnél és lekerekítésnél egy kevés oldalú alakzaton. Ha az oldalszámot az alapérték alá állítod, az élműveleti eszköz az alakzatot úgy veszi, ahogy rajzolódik: egy 6 oldalú henger hatszögletű rúd marad, és a lekerekítés a hat éle körül fut. Így építhetsz például lekerekített sarkú anyafészket. Kerek alakzatnál hagyd bekapcsolva az „Az oldalak száma a mérettel változik” kapcsolót.

Hogyan használd

• Hagyd bekapcsolva az „Az oldalak száma a mérettel változik” kapcsolót. Ilyenkor a layerling az átmérőből úgy választja ki az oldalszámot, hogy a sokszög legfeljebb 0,005 mm-rel térjen el a valódi körtől, ami jóval kevesebb annál, amit egy nyomtató fel tud bontani. A kis alakzatok legalább 24 oldalt kapnak, a nagyok többet.
• Kevesebb oldalt akkor válassz, ha szándékosan sokszöget szeretnél (de arra ott a „Sokszög”), vagy ha a szerkesztő nagyon sok kerek alakzattal lelassul.
• Több oldalra szinte sosem lesz szükséged. Csak nagyon nagy kerek alkatrészeknél, ha éleket látsz az STL-ben.
• Azoknál az alkatrészeknél, amelyeket csak élműveletekkel kezelsz, vagy STEP-ként adsz tovább, az oldalszám nem számít.

Munka a fogantyúkkal

A beállítások mellett magán az alakzaton is vannak fogantyúk:

• A sarkok és élek nagyobbá vagy kisebbé teszik az alakzatot. Ha egyet a szemközti oldalon túlra húzol, az alakzat ott, annak az élnek a túloldalán tovább nő. A felső nyíl ugyanezt teszi az alap alatt. Egy sarok húzása közben tartsd nyomva a Shift billentyűt, hogy a szélesség, a mélység és a magasság együtt változzon, és megmaradjanak az arányok; az Alt nyomva tartásával a középpontból méretez a szemközti sarok helyett. Billentyűzet nélkül, vagy ha nem akarsz billentyűt nyomva tartani, kapcsold be a tulajdonságok tetején az „Arányok megtartása” kapcsolót: ilyenkor a sarkok mindig megtartják az arányokat, és ha a szélesség, a mélység vagy a magasság közül egyet begépelsz, a másik kettő ugyanazzal a szorzóval változik. A beállítás megmarad.
• Az alakzat feletti fekete nyíl emeli vagy süllyeszti; ha az Alt gombot az elejétől tartod, ott keletkezik másolat, ahol elengeded, így lehet egymásra rakni. A felső lapon lévő fehér fogantyú a magasságot változtatja.
• Az íves nyilak forgatják.
• Az alakzat melletti számok a méreteket mutatják. Ha egyre rákattintasz, megnyílik egy mező, amelybe begépeled a kívánt számot. Az Enter billentyűvel az alakzat a számmal szemközti éltől nő, mint húzáskor; az Alt+Enter billentyűvel a közepe körül nő, így egy másik alakzathoz igazított alakzat igazítva marad. Ez a szélességre és a hosszra vonatkozik; a magasság mindig az aljától felfelé nő. A jobb oldali tulajdonságmezők billentyű nélkül is megtartják a közepet. A Tab megtartja a számot, és megnyitja a következő mezőt (szélesség, mélység, magasság); a Shift+Tab visszalép. Egy rákattintott tulajdonságmezőben az egérgörgő is változtatja az értéket: görgetésenként egy egységet, a Shift tízszeresét, a Ctrl tizedét, az Alt századát. Egy mező, amelyre nem kattintottál, a görgőt a panelnek hagyja, amely görget.
• Egy kattintás egy sarokra (húzás nélkül) a szélességet és a mélységet együtt nyitja meg. Gépeld be az elsőt, nyomj Tab billentyűt a másodikhoz, és Enter billentyűt, hogy mindkettőt alkalmazd. Az Esc elveti.

Ha egy alakzatot derékszögben elforgattál, például a „Lapra fektetés” paranccsal az oldalára fektetted, a tulajdonságmezők arról az irányról kapják a nevüket, amerre az adott méret most fut: a „Magasság” az, ami felfelé megy, a „Szélesség” X mentén, a „Hosszúság” pedig Y mentén fut. Egy fekvő alakzat magasságát begépelve tehát a függőleges méretet változtatod, és az alja a tárgyasztalon marad. Egy bármilyen más szögben döntött alakzat a mezőkben a saját méreteit mutatja, és egy megjegyzés alatta ezt jelzi is.

Egér nélkül a billentyűzetet használd: a nyílbillentyűk egy illesztési lépéssel mozgatják a kijelölést (kikapcsolt rácsnál 0,01 mm-rel), Shift billentyűvel öttel, vagy tízzel, ha a beállításokban a „Megjelenés” alatt a „Sötétebb rácsvonal minden” értékét „10 rácslépésnél” értékre állítod: a következő sötétebb vonalig, mint a Tinkercadben. A nézetet követik: a → a képernyő jobb oldala felé mozgat, a ↑ tőled el, a tárgyasztal elforgatása után is. Ha egy alakzatot kitolsz a képből, a nézet vele megy. A Ctrl+↑ és a Ctrl+↓ emeli és süllyeszti. Egymás utáni nyílbillentyű-lenyomások sora egyetlen lépés az előzményekben: amíg a következő lenyomás másfél másodpercen belül jön, a Visszavonás az egész sort veszi vissza, nem lenyomásonként. Az R 45°-kal forgat, a Shift+R 22,5°-kal. A D a munkasíkra ejti a kijelölést.

A fogantyúkkal akkorára húzhatsz egy alakzatot, mint a tárgyasztalod, de legalább 220 mm szélesre és mélyre. A tulajdonságoknál begépelt szám ezen túl is mehet, és egy ekkorára növelt alakzat nem zsugorodik vissza, ha újra megfogod. Saját felső határt alakzatonként a beállításokban az „Alakzatok alapértékei” alatt, az „Egyéni mérethatár” mezőben adhatsz meg.

Az illesztési lépés a szerkesztő jobb alsó sarkában van, és bármikor módosítható.

Másolás és másolatkészítés

A „Másolás”, a „Beillesztés” és a „Másolat készítése” a szalagon van („Vágólap”). A Ctrl+D másolatot készít a kijelölésről. A layerling megjegyzi, hogyan mozgattad vagy forgattad legutóbb a másolatot, és a következő másolatnál ugyanezt alkalmazza újra. Így néhány billentyűleütéssel lyuksort vagy lépcsőt kapsz. Szabályos elrendezésekhez ott van még az ismétlés is, amelyről a Kijelölés és elrendezés fejezet szól. Ha a másolat méretét is megváltoztattad, minden további másolat ugyanazzal a szorzóval változik tovább, mint a Tinkercadben.

Saját alakzatok

Egy újra és újra szükséges tartó, fogantyú vagy alaplap a „Saját alakzatok” közé kerül. Ezek az alakzattár tetején vannak, az „Alapalakzatok” fölött, és a nyilukkal összecsukhatók.

1. Jelölj ki egy vagy több testet, akár lyukakat, csoportokat vagy importált modellt is.
2. Nyisd meg az alakzattárat, és kattints a „Kijelölés mentése” gombra. Adj meg egy nevet, és erősítsd meg a „Mentés” gombbal.
3. Bármelyik tervben egy kattintás a csempére beilleszti az alakzatot, mint bármelyik másikat. A csempét a munkasíkra is húzhatod; ilyenkor oda kerül, ahol elengeded. Az alakzat ezután a mutatóra lóg, mint bármelyik másik: követi azt, más testek lapjain is, egy kattintás leteszi, az Esc félreteszi.

Több test együtt tér vissza, úgy elhelyezve, ahogy egymáshoz képest álltak, és egyenként is kijelölhetők maradnak. Egy csempén a ceruza átnevezi, a kuka rákérdezés után eltávolítja. A tervekbe már beillesztett alakzatok változatlanok maradnak.

A „Saját alakzatok” ebben a böngészőben élnek, a tervektől külön, és a következő indításkor is megvannak. A kezdőlapon a „Minden mentése” a tervekkel együtt menti őket, a mentés megnyitása pedig mindkettőt visszahozza. Ha csak az alakzatokat vinnéd át egy másik böngészőbe, a „Saját alakzatok biztonsági mentése” (a lefelé mutató nyíl) ZIP-fájlba menti őket, az „Alakzatok betöltése” (a felfelé mutató nyíl) pedig ott visszahozza őket. Az „Alakzatok betöltése” egyes .lyl terveket is elfogad; mindegyikből egy alakzat lesz. A már meglévő alakzatok nem kerülnek be kétszer.

Hengerre tekerés

Egy mintának, logónak vagy feliratnak egy bögrére, dobozra vagy csőre kellene kerülnie? Először fektesd laposan a tárgyasztalra, például importált SVG-ként vagy szövegként, úgy, ahogy felülről kell kinéznie. Aztán az alakzat beállításaiban a „Hengerre tekerés” alatt tekerd rá egy hengerre:

1. Nyisd meg a „Hengerre tekerés” részt, és add meg a hengerfal „Átmérő” értékét, például a bögréd külső átmérőjét. Tizedmilliméterek is megadhatók, például 63,5.
2. Kattints a „Tekerés” gombra. Ami balról jobbra futott, az most a henger körül fut, a hátsó él lesz a teteje, a vastagság pedig kiáll a falból.
3. Jelöld ki a rátekert alakzatot és a hengert, és igazítsd mindkettőt középre, balról jobbra és elölről hátra. A rátekert alakzat közepe a henger tengelye, így ezután pontosan a falán ül.

Gravíráshoz kapcsold be a „Befelé (gravírozás)” kapcsolót: ilyenkor a vastagság a falba megy. Tedd lyukká az alakzatot, igazítsd középre, és csoportosítsd a hengerrel.

Egy már rátekert alakzat a rátekert dolog hálója, és nem tekerhető rá újra: vond vissza a tekerést, vagy tekerd újra a lapos eredetit egy másik átmérővel.

Az eredmény háló, mint egy importált modell. A Visszavonás újra laposra fekteti az alakzatot; másik átmérőhöz előbb vond vissza, majd tekerd újra. Egy körnél többször nem tekerhető a henger köré; ilyenkor a layerling megadja a legkisebb átmérőt, amelyre ráfér.

Felületi textúra

Hornyok, recézés, méhsejt vagy dudorok egy testen, a jobb fogásért vagy a látvány kedvéért: nyisd meg az alakzat beállításaiban a „Surface texture” részt. A fenti „Módosítás” csoport „Surface texture” gombja ugyanezt teszi: megnyitja és bezárja a kijelölt test kártyáját, és világít, amíg a kártya nyitva van.

1. Válaszd ki a „Pattern”, a „Spacing” és a „Depth” értékét. A „Direction” megmondja, hogy a minta a testbe mélyed vagy kiemelkedik belőle. A „Bumps” esetén a „Bump shape” választ a „Half ball”, a „Cone (pointed)”, a „Softly rounded” és a „Flat on top” között. A „Arrangement” alatt „Staggered” állnak, minden második sor fél osztással eltolva, vagy „Straight rows”.
2. A „Laid on” alatt kerek testekhez, például bögréhez, gombhoz vagy fogantyúhoz, válaszd a „Around an axis” lehetőséget. A minta a „Axis” körül fut, az osztás pedig kissé kerekül, hogy egész számú horony vagy cella férjen körbe: a minta varrat nélkül záródik. A „All round” a nem kerek testekhez illik, a „Flat, along the axis” egy felülről nézett fedélhez vagy lemezhez. Hagyd „Automatic” állásban, és a Layerling választ helyetted: kerek testeken és az álló szögletes testeken, például egy dobozon, „Around an axis” (a minta ilyenkor a körvonalat követi, és varrat nélkül fut körbe az éleken; a kiemelkedő minta meghajlik körülöttük), más szögletes testeken „All round”.
3. Kattints a „Apply texture” gombra. Egy nagy test néhány másodpercig tart; közben tovább dolgozhatsz.

Ha csak néhány lap kapja a mintát, például csak egy doboz teteje, kattints a „Pick faces” gombra, majd a nézetben a lapokra: a tetejére, az aljára vagy egy oldalra. Egy lap a test éles éléig tart; egy hengeren a palást egy lap, a teteje és az alja pedig egy-egy lap. A kiválasztott lapok kivilágosodnak, egy újabb kattintás kiveszi az egyiket, a „Every face again” pedig ismét az egész testnek adja a mintát. Csak a kiválasztott lapok kapják meg a mintát; a többi olyan marad, amilyen volt, és kevés háromszögből áll. A tetején vagy az alján a minta laposan fekszik; kerek tetőn a hornyok, a kötél és a kötött minta gyűrűkben futnak a közép körül, mint egy fa évgyűrűi. A „Direction on top/bottom (°)” elforgatja a mintát a tetőn és az alján: 0°-nál a sorok az elülső él mentén futnak, 90°-nál az oldalél mentén. A „Top and bottom” ott a hornyokat, a kötelet és a kötést sorok és gyűrűk között váltja; szögletes testen a gyűrűk a körvonalát követik. A „Edge at top and bottom” megmondja, mi történik az oldal és egy mintás tető vagy alj közötti élen: a „Sharp” mindkettőt az élen fejezi be. A „Side runs over” esetén az oldal mintája átfordul az élen, és az egész tetőt elfoglalja: a kötél, a kötés és a vízszintes hornyok sorai gyűrűkként folytatódnak, a függőleges és ferde hornyok sugarakként majdnem a közepéig. A „Short fold-over” ugyanezt csak szegélyként teszi; belül a tető saját mintája van, ahogy a „Top and bottom” beállítja. A „Border” minden mintához szegélyt tesz az él köré: zsinórt, láncszemes befejezést vagy kerek gyöngyszegélyt. Egy szűk lekerekítés is lezár egy lapot: egy lekerekített peremű bögrén a külső, a lekerekítések, a perem, a belső és az alj mind külön lapok, így a külsőre kattintva csak a külső lesz kiválasztva. Egy széles lekerekítés, a test nagyjából negyede vagy több, a laphoz tartozik, ahogy egy gömb is egyetlen lap. Kiválasztott lapoknál a „Outer walls” és a „Inner walls” nem számít.

A „Több” alatt választod ki, hová kerül a minta: külső és belső falak, mennyire marad sima az alj és a teteje (a sima alj laposan tartja a testet a tárgyasztalon), a magasság egy sávja, és hogy az éles élek simák maradnak-e. Mindenütt, ahol valami sima marad, a minta lágyan jelenik meg; a „Fade in over” állítja, hány milliméteren. Minél kisebb, annál közelebb ér a minta egy élhez; a kiemelkedő minta egészen az élig fut. Egy szögletes test, például egy kocka sík lapjain viszont ilyen távolságban egyenes határon ér véget: a hornyok és a rombuszok rövid fallal zárulnak, és csak egész dudorok maradnak. A „Profile” egy horony vagy fuga keresztmetszetét alakítja: a hegyes és a lapos pontosan jön ki, a kerek annyi lépcsőben, amennyit a „Detail” megad.

A „Grooves”, a „Knurling”, a „Honeycomb” és a „Bumps” mellett további minták is vannak. A „Cells” szabálytalan cellák, mint a térkövek vagy a kiszáradt agyag; fugáik tisztán vágottak, mint a méhsejté, és egy másik „Arrangement” újra elrendezi őket. A „Knitting”, a „Rope” és a „Basket weave” kötött szemeket, egy feltekert kötelet és egy vesszőkből font kosarat utánoz; kiemelkedve és kerekítve indulnak, mintaképeik méretében. A „Grain” finoman érdessé teszi a felületet, mintha homokszórt volna; a szemcsézet a térben van, varrat és nyújtás nélkül. A „Image” egy szürke képet vesz magasságtérképnek: a kész képek egyikét, például fát, domborzatot vagy terrazzót, vagy a sajátodat a „Load your own image…” gombbal. A világos rész lesz a teljes mélység; a „Tile width” állítja egy csempe szélességét, a „Tiles” alatt pedig a csempék ismétlődnek, tükröződnek vagy eltolódnak.

A „Carbon (twill)” sávolykötésű szénszálat tesz a testre: álló és keresztező sávokat, egymás fölött és alatt, sávról sávra egy sávval eltolva, így megjelenik az ismert átló. A „Weave” a „Twill 2/2”, a legtöbb szénszálas alkatrész egyenletes szövése, vagy a „Twill 2/1” és a „Twill 3/1” között választ, amelyeknél az álló sávok hosszúnak, a keresztezők rövidnek látszanak. A „Band width” az álló sávok szélességét állítja; a „Crossing band width” a keresztező sávokat szélesebbé vagy keskenyebbé teszi egy egyenetlen szövéshez (0: azonos széles). Egy test körül a sávszélesség kissé kerekül, hogy a szövés varrat nélkül záródjon. Az egyes szálak túl finomak egy nyomtatáshoz: a sávok és kereszteződéseik látszanak.

A „Bricks” téglafalat tesz a testre, habarcsként mélyülő fugákkal. A „Bond” választja ki, hogyan rakják a téglákat: „Running bond”, ahogy a legtöbb fal, „Stack bond”, vagy rövid téglákkal a hosszúak között („English bond”, „English cross bond”, „Flemish bond”). A „Brick length” és a „Course height” fugától fugáig számít, és kissé kerekül, hogy egész téglák férjenek el: egy bögre körül, egy doboz oldalán éltől élig és az aljától a tetejéig; a „Joint width” a fugák szélességét adja meg. A „Több” alatt a „Uneven bricks (%)” minden téglát kicsit mélyebbre tesz, mint egy régi falban.

A „Cracks (kintsugi)” minta repedéseket növeszt a felületen, mint a kintsugiban, törésekkel, elágazásokkal és a vége felé elkeskenyedő szélességgel. A „Start” megmondja, hol kezdődnek: egy váza vagy bögre felső peremén, az alján, egy tányér peremétől a közepe felé vagy bárhol; a „Kind” alatt villámmá válnak. A „Gold filling as a part of its own” esetén a bemélyedést egy külön arany alkatrész tölti ki, egy második filamenthez; együtt változik a textúrával, amikor módosítod vagy eltávolítod. A „Több” alatt elágazásokat, cikcakkot és csorbult széleket állítasz, és egy másik „Seed” újra kidobja a repedéseket.

A „Bark” egy fa kérgét teszi egy rönk köré: „Oak”, „Pine”, „Spruce”, „Birch” vagy „Beech”, mindegyik a saját méretében és mélységében. A „Wood grain” a testet egy darab fává teszi: a „Wood” alatt válassz tölgyet, kőrist, bükköt, fenyőt vagy diót, a „Cut” alatt egy kéreg nélküli rönköt vagy egy deszkát, húrmetszéssel az íveivel vagy sugármetszéssel egyenes vonalakkal. A „Ring width” finommá vagy durvává teszi az erezetet. A „Annual rings on the ends” esetén a rönk végein látszanak az évgyűrűk, és illeszkednek az oldalak erezetéhez: a gyűrűk az egész testen áthaladnak, mint egy igazi fadarabban. A „Több” alatt „Knots” adsz hozzá, és a gyűrűk meghajlanak körülöttük.

A „Text (stuck on)” mintával egy szöveget ragasztasz a testre, mint egy rányomott címkét: a felület a hely körül kiterül, így a betűk megtartják a méretüket egy váza hasán, egy ferde falon vagy egy doboz élén át. A „Körben” (0° az eleje, 90° a jobb oldal) és a „Magasság” %-ban a tengely mentén mondja meg, hová kerül; ha a tengely X vagy Y, a 0° a teteje, így a szöveg egy sík lemezre kerül. A „Direction” bevési vagy kiemeli. Egy valódi sarkon elszakad, mint egy matrica; ilyenkor az állapotüzenet jelzi. A „Letters top to bottom” itt is fentről lefelé rakja egymás alá a betűket.

Ha a test egy része maradjon sima, vagy csak egy része kapjon textúrát, használj segédtestet: tegyél egy dobozt, hengert vagy gömböt oda, ahová kell, jelöld ki, és válaszd a „Texture mask” alatt a „Keeps the texture away” vagy a „Texture only here” lehetőséget. Átlátszó lesz, és számít, amikor a másik test megkapja a textúráját, akkor is, ha el van rejtve. Nyomtatás előtt rejtsd el vagy töröld.

Az eredmény egy háló, mint egy importált modell, és megőrzi a testet, amelyen készült. Jelöld ki később, mentés után is, és a kártya megmutatja a beállításokat, amelyekkel készült: módosítsd őket, kattints a „Change texture” gombra, és a textúra újra elkészül azon a testen, ott és akkora méretben, ahol és amekkora a textúrázott test most. A „Remove texture” visszaadja a sima testet. A maszktestek a textúra módosításakor ismét számítanak: inkább rejtsd el őket, mint hogy töröld, ha később talán módosítod. A visszavonás ezeket a lépéseket is egyenként visszavonja.

Váza

A „Vase” önálló test vázákhoz, cserepekhez és lámpaernyőkhöz. Méretei a „Tulajdonságok” alatt vannak, formája és mintája a „Form and pattern” kártyán; mindez bármikor módosítható, mentés után is:

• „Body form”: palack, hasas, nyakas tál, hordó, henger vagy tölcsér. A magasság és a legnagyobb átmérő az alakzat saját méretei: húzd a fogantyúkat, vagy írd be a „Diameter” és a „Magasság” értékét.
• „Cross-section”: kör, lekerekített sarkú sokszög vagy hullám (lágy, hegyes, ívek vagy uszonyok). A „Twist (°)” a magasság mentén elforgatja, a „Sway (°)” ide-oda lengeti.
• „Build”: a „Solid (vase mode)” a szeletelő vázamódjához való (spiralizálásnak is hívják): a szeletelő egyetlen falat nyomtat spirálban, és kihagyja a tetejét és a kitöltést, ezért a test tömörként van rajzolva. A „Hollow with wall” valódi falat és aljat ad egy normál nyomtatáshoz. Ha a „Bottom” 0 mm, az üreges vázának nincs alja: mindkét végén nyitott cső, tölcsérekhez, fúvókákhoz és csövekhez.
• „Pattern”: egy új váza sima. Választható hornyok, csíkok, Voronoi-cellák vagy fazetták (low poly) a külsején, ha szeretnéd, a magasság egy sávjában; a vázához tartoznak, és vele együtt szerkeszthetők maradnak.

A „Cross-section on top” a magasság mentén átvezeti a keresztmetszetet egy másodikba, például alul körből felül hatszögbe.

A „Draw the vase”, a váza beállításainak tetején, egy saját nagy ablakot nyit a munkaterület fölött: ebben magad rajzolod meg a vázát, valódi milliméterekben. A címsoránál fogva mozgatod, a sarkánál nagyítod; a nézetben lévő váza minden változást követ. A „Body form” oldalról mutatja: húzd a pontokat; a legfelső a magasságot, a legszélesebb az átmérőt adja meg; a „Handle” szöget ad egy pontnak, a „Corner” törést. A „Cross-section” felülről mutatja a keresztmetszetet, és a „Symmetry” tükrözi vagy ismétli, amit rajzolsz. A „Twist” a csavarást a magasság mentén futó görbeként rajzolja. Egy rajzprogramból származó SVG-fájl a keresztmetszet vagy a testforma lesz, egy mintaváza hálója (STL, 3MF, OBJ) a testforma. Egy váza fényképe a rajz mögé kerülhet átrajzoláshoz, vagy a „Take outline” átveszi a körvonalát. A „Trace” ugyanezt teszi beállításokkal: „Threshold”, hogy a tárgy mennyire üssön el a háttértől, „Points” (3–40) és „Corner from”; az új testforma előbb pirossal látszik a fotó fölött, és az „Apply” teszi a váza formájává. Ha a váza zsúfolt háttér előtt áll (polc, szoba), a keresés nem találja meg; ekkor a „Magnetic lasso” fogja meg: kattints nagyjából a váza körül, két kattintás között a vonal magától követi a szélt, és kattintás az első pontra, dupla kattintás vagy Enter zárja. A testforma ekkor a lasszóból jön; a „Discard lasso” újra kerestet. Egy egérhúzás egy visszavonási lépés; húzás közben a nézet nagyjából mutatja a vázát.

A „Bottom and wall” kártya azt tartalmazza, amire a testnek a formáján kívül szüksége van. Üreges vázán: vízelvezető lyukak feléjük lejtéssel, üreges talp, áttört fal („Open wall”: Voronoi, méhsejt, rombuszok vagy körök, lámpásokhoz és kosarakhoz) és egy „Lampshade”, függesztve, foglalaton állva vagy egy LED-korong fölött. Tömör vázán a „Stronger vase mode” finom réseket vág, amelyeken át a szeletelő vázamódban belső bordákat vagy dupla falat nyomtat, egy menetben. A gumitalpak mélyedései mindkettőhöz jók. A „Must hold water” egy üreges váza falát és alját legalább 1,6 mm-re növeli.

A „Accessories” kártyán kapja meg a váza a tartozékait. A „Legs” ráönthetők, így a váza részei, vagy dugaszolhatók, az aljban lévő foglalatokkal; egy állvány alulról tartja a vázát. Egy „Saucer” felfogja a vizet, vagy elbújik a talpban. Egy üreges váza kaphat „Insert”: növénybetétet, víztárolós betétet egy önöntöző cseréphez, szár- vagy vízcsőtartót. Egy „Lid” a peremre illeszkedik, bepattan egy horonyba vagy rácsavarható a fal menetére. A „Lay out accessories” a részeket a váza mellé teszi önálló objektumként, nyomtatásra készen, fejjel lefelé, ahol úgy jobban nyomtatható. A vázán már ott vannak a foglalatok, a horony vagy a menet. Egy beállítás módosítása után tedd ki őket újra: a korábbi részek lecserélődnek. Ha egy rész nem illik ehhez a vázához, a szerkesztő jelzi, például ha egy betét nem férne át egy szűk nyakon.

A „Print” kártya megmondja, mire van szüksége a váza nyomtatásához: súlyát a kiválasztott „Material” anyagból és a filament hosszát; tömör vázánál a szeletelő vázamódjára számolva, egyetlen vonal a fal mentén. Alatta megjegyzések a nyomtatásról: 45°-nál nagyobb túlnyúlás és hogy hol van, túl vékony fal, mire van szüksége egy fedélnek, lámpának vagy lábaknak, és a szeletelő beállításai a bordákhoz és a dupla falhoz.

A „Detail” állítja, milyen finoman osztódik a váza háromszögekre: a finomabb simábbnak látszik, de nagy vázáknál lassítja a szerkesztőt.